Talán érdemes tovább gondolni, hogy mitől függ, hogy élünk, vagy visszaélünk a hatalmunkkal. Itt az visz félre, hogy azt gondoljuk, hogy az emberek tudatosan élnek, vagy élnek vissza a hatalmukkal, azonban ez az esetek nagy részében nem így van.

Nem tudunk jó közösségi emberré válni, ha nincs önreflexiónk. Arra, hogy ez milyen problémát okoz egy közösség életében egy konkrét esetet mutatok be nektek, egy épp még induló közösség történetéből:

A facilitlás lényege az, hogy a facilitátor képes egy csoportba azt a mintázatot bevinni (struktúra, folyamat, módszer és technika), ami a csoportok belső kommunikációjának a javulását eredményezi.Azt nem állítom, hogy a facilitálás közösséget eredményez, de azt gondolom, hogy a facilitátor által bevitt mintázatok elősegítik, hogy az emberek közösséget tudjanak alkotni.

A közösségek megszületésének, tudatra ébredésének megítélésem szerint egyetlen útja van, ha képesek vagyunk az emberek közötti kommunikáció minőségét javítani.A kommunikáció minőségének javítása azt jelenti, hogy képessé válunk:

Szerintem a profit (nonprofit – forprofit) értelmezése elég zavaros a mai világban. Civilként annak mérlegelése, hogy egy-egy tevékenységünk nonprofit, vagy már forprofit és ezért civilként ezt még csinálhatjuk, azt viszont már nem pl a szolgáltatásainkért mi nem fogadhatunk el pénzt, vagy ezt a munkát csak önkéntesen szabad csinálni, hiszen mi nonprofitok vagyunk, kifejezetten káros, mert rontja az életképességünket és így az esélyét annak, hogy a társadalmi céljainkat igazán hatékonyan tudjuk szolgálni.

„Egy folyamat akkor számít önszerveződőnek, ha egy rendszer szervezettségespontán módon növekszik, anélkül, hogy ezt a növekedést a környezet, vagy akörülötte lévő, vagy más külső rendszerek befolyásolnák. A változásokat azösszetevők egymás közötti (szimultán) interakciói eredményezik, általában úgy,hogy a részek fizikai jellege nincs hatással az egész idő- és térbeli fejlődésére.”

Az ami tuti, hogy a másik viselkedésének elfogadása nélkül elképzelhetetlen bármilyen együttműködés, hiszen nem lehet úgy együtt cselekedni, élni a másikkal hogyha az energiáim nagy részét a másik iránt érzett értetlenség, tehetetlenség, düh, a másik ember utálata viszi el. Ezért az elfogadás a közösségi minőség egyik alapeleme.

Az emberi kapcsolatok, azaz a viszony szint a kulcsa minden közösségi kezdeményezésnek, így a közösségi vállalkozásoknak is.  A viszony szint, az emberi kapcsolatok minőségének fontosságát azt gondolom nem nehéz megérteni, azonban annál nehezebb vezetőként kezelni az ezen a szinten jelentkező elakadásokat, konfliktusokat.

Sokszor nem tudatosítjuk, hogy bár az életünk során lehet, sikerült a szüleinktől függetleníteni magunkat, hiszen olyan végzettségünk van, amit jól megfizetnek, így anyagilag nem függünk, képesek vagyunk magunkat eltartani, és olyan, mintha szabadon választhatnánk a munkahelyek között is, sőt, hála az égnek, egészen jó kis munkacsaptokra lelhetünk, ahol jól érezzük magunkat. Eközben, ha képesek vagyunk szembenézni a valóságunkkal, bárhová megyünk dolgozni, az alapállás ugyanaz: eladjuk a munkaerőnket egy kisebbség egyéni gazdagodásának érdekében, akik a többség és a természet kizsákmányolásán keresztül gazdagodnak. Hát ez a szabadságunk illúziója! Azt gondolom, hogy ez a társadalmi struktúra sokkal inkább fogva tart és uralkodik rajtunk, mint azt gondolnánk.

Mert FÉLÜNK, hogy valaki megint uralkodni fog rajtunk, hogy hatalmaskodásával megbánt, hogy az életünk során küzdelmesen kiharcolt függetlenségünket, szabadságunkat fel kell adni. Félünk, hogy megint olyan függőségbe kerülünk, mint a szüleinkkel voltunk gyerek korunkban, hogy olyan helyzet áll elő vezető és vezetett között, amiben mi gyerekesítve leszünk.

Valahogy úgy alakult, hogy miközben mindig jobban szerettem a kutyákat, mostmár sok-sok éve macskánk van és megtanultam macskásnak lenni 😊

A közösségalkotás szempontjából a legfontosabb a csoportdinamikai törvényszerűségek, folyamatok megértése. Mert ha tudjuk, hogy az, ami történik törvényszerű, akkor már képesek vagyunk pozitívabban viszonyulni hozzá.