Sokszor nem tudatosítjuk, hogy bár az életünk során lehet, sikerült a szüleinktől függetleníteni magunkat, hiszen olyan végzettségünk van, amit jól megfizetnek, így anyagilag nem függünk, képesek vagyunk magunkat eltartani, és olyan, mintha szabadon választhatnánk a munkahelyek között is, sőt, hála az égnek, egészen jó kis munkacsaptokra lelhetünk, ahol jól érezzük magunkat. Eközben, ha képesek vagyunk szembenézni a valóságunkkal, bárhová megyünk dolgozni, az alapállás ugyanaz: eladjuk a munkaerőnket egy kisebbség egyéni gazdagodásának érdekében, akik a többség és a természet kizsákmányolásán keresztül gazdagodnak. Hát ez a szabadságunk illúziója! Azt gondolom, hogy ez a társadalmi struktúra sokkal inkább fogva tart és uralkodik rajtunk, mint azt gondolnánk.
Ehhez képest választhatjuk az önrendelkezés útját, amikor bátran beleállunk, és a saját ügyünk érdekében, abból megélve próbálunk meg jobbá válni, és jobbá tenni a világunkat. Tehát szabadságunkban áll saját közösségünket létrehozni, szabadságunkban áll vezetni az életünket, a közös ügy érdekében szabadságunkban áll, hogy másokat vezessünk, és szabadságunkban áll, hogy vezetve legyünk. Ez az igazi szabadság! És egyedül ez az út vezethet minket egy emberibb, igazságosabb, fenntarthatóbb társadalomhoz!
Add comment
Comments